Időről-időre felbukkan egy ember az életemben, aki semmit ami én vagyok, nem tart tiszteletben. Nem kér, hanem követel, elvesz. Időt, energiát, bizalmat, saját teret. Úgy, és akkor, ahogyan
Most én segítek…
Szerencsésnek tartom magam, mert minden életciklusomban volt mellettem legalább egy olyan ember, akiben érezhető volt a szeretet. Aki biztonságot adó támogatásával és figyelmével megtartott engem, vagy mondhatnám azt
Megkésett igen…
Sokan szeretik azt hinni, hogy rajtuk már nem lehet segíteni. Könnyebb az embernek önmagáról lemondani, mint változni, változtatni. Könnyebb beletörődni, mint küzdeni. Könnyebb áldozatnak lenni, mint önazonos életet
Amikor azt hiszed…
Ezen a napon három olyan helyzet is volt, amikor megtapasztalhattuk, hogy ahhoz képest amit mi gondolunk egy-egy helyzetről…nos, ehhez képest lehet teljesen másmilyen! Ez a nap úgy kezdődött,
