Nem kaptunk készségeket ahhoz, hogyan tudjuk elviselhetővé tenni, azokat a helyzeteket, melyeknek meg sem szabadott volna történni az életünkben.  Olyan szélsőséges helyzetre gondolok, mint amikor valakinek meghal a

Mintha csak tegnap történt volna, úgy emlékszem a pillanatra, amikor a sokadik igazságtalanság érzés után, egyszer csak úgy éreztem, hogy most van itt az ideje, hogy megszólítsam magamban

Szerintem kétféle erő létezik az emberekben. Az akaraterő és a Lélek ereje…. és szerintem óriási különbség van a kettő között, és bár mindkettővel világokat lehet megváltoztatni, az út

Megszokások, és elvárások uralják a kapcsolatainkat. Soha ki nem mondott igazságok, játszmák. Hazugságok, álarcok. Kipipált beszélgetések, eljátszott kapcsolattartás. Kiüresedett kapcsolódásokat erőltetünk egymásra, hogy az elengedés, annak kimondása, hogy

Vannak emberek, akik abból nyernek rengeteg energiát, hogy folyamatosan játszmában vannak. Ők azok, akik állandóan a problémáikat sorolgatják, segítségért kiáltanak. Aztán te rohansz, hogy megmentsd önmagától, aztán ő

Időről-időre próbák elé állít minket az élet… Különböző helyzetekben lehetőséget kapunk a reagálásra. Van egy helyzet, egy történet, ami minket is érint, velünk is történik…  Amikor észrevesszük, hogy

Időről-időre felbukkan egy ember az életemben, aki semmit ami én vagyok, nem tart tiszteletben. Nem kér, hanem követel, elvesz. Időt, energiát, bizalmat, saját teret. Úgy, és akkor, ahogyan

Szerencsésnek tartom magam, mert minden életciklusomban volt mellettem legalább egy olyan ember, akiben érezhető volt a szeretet. Aki biztonságot adó támogatásával és figyelmével megtartott engem, vagy mondhatnám azt

Sokan szeretik azt hinni, hogy rajtuk már nem lehet segíteni. Könnyebb az embernek önmagáról lemondani, mint változni, változtatni. Könnyebb beletörődni, mint küzdeni. Könnyebb áldozatnak lenni, mint önazonos életet