8. Lecke

Hazugság-Önfelvállalás

Ahhoz hogy az önmagunkat fel tudjuk vállalni, az alap kérdésekkel kerülünk szembe: el tudjuk-e fogadni maradéktalanul a szüleinket?!

A Bizalom az apánkkal kapcsolatos kérdéseket vetik fel és segítik megértésünket.

A Szeretet az anyánkhoz kapcsolódó viszonyulásunkat kérdezi fel. Talán nincs is ember, akiben ezek a kérdések és minőségek megfelelő módon lennének kezelve. Innen indul ki minden, és bármi problémánk adódik az életben, ide kell visszatérnünk, hogy itt rendet tegyünk. Amikor aktuálisan helyén vannak ezek a minőségek bennünk, akkor jól működik életünk, belső harmóniában élhetünk.

Ahhoz, hogy rendbe tudjuk magunkban tenni földi szüleinkhez kapcsolódó érzéseinket, segítségül hívhatjuk szellemi szüleinket. Ők azok, akik a legeslegelső pillanattól osztatlan figyelemmel velünk vannak, kísérnek minket utunkon.

A szellemi szülők azok a támogatók életünkben, akik mindig pozitív megnyilvánulással állnak mögöttünk, nem tartogatnak kihívásokat nekünk. A feladatunk az, hogy lássuk, hogy ők is vannak, lássuk, hogy szülői minőségekben vannak, és ezáltal bármi nehézség adódik az életünkben, kapcsolódhatunk hozzájuk. Rajtuk keresztül elérhetjük azokat az energiákat, amiket a szüleinktől kapnánk meg, de ez nem jogosít fel minket arra, hogy megtagadjuk földi szüleinket. (A tagadás nem csak oda hat ki ahova szánjuk, a tagadás egy energiapotenciál, mely az élet többi területére is kihatással van.) Ez a lehetőség abban segít minket, hogy amíg tudatosan dolgozunk a szüleink megértésén, elfogadásán addig is energetikailag támogatást kapunk.

Amikor nem tudjuk felvállalni önmagunkat, akkor belső, és sokszor külső hazugságokban élünk. Elhazudjuk magunknak a helyzetet, az érzéseinket, hogy benne tudjunk maradni, alkalmazkodunk. Az alkalmazkodás, kompromisszum. A kompromisszum amit magunkkal kötünk, mindig belső hazugság alapú. Elhazudom magamnak, hogy jó lesz az nekem, ahogy a másik szeretné…

Ahhoz, hogy az önfelvállalás meg tudjon történni, a megnyugvás állapotáig kell eljutnunk.

A megnyugvás az az állapot, amikor érzem, tudom, hogy a helyemen vagyok. A helyemen lenni azt jelenti, hogy felfedezem és elfogadom azokat az energiapotenciálokat, amiket útravalóként kaptam és innentől megtanulom használni, felhasználni ezeket. Ilyen energiapotenciálok például születési dátum, név, asztrológiai jellemzők, stb... Az életet a keresés helyett a kiteljesedés minősége tölti be. Innentől kezdve eltűnik, a ki vagyok én állandó és kényszerítő ereje.

Hiány helyett, meglévő pozitív energiák általi betöltöttség érzése jellemzi az életünket. Figyelmünk fókuszát általunk megvalósítható helyzetekre, és dolgokra helyezzük. Magamra koncentrálok, magam által megvalósítható dolgokra. Nem foglalkozunk azzal, amihez nincs semmi közünk, vagy nem tudunk hatást gyakorolni rá. Pl: gyermekkori család. A gyermekkorban megélt dolgokra, felnőttként már nincs hatásunk, mert már nem tudjuk megváltoztatni az ottani megélésünket. Mindaz, ami történt a gyermekkorban, az a felnőtt, egyenrangú kapcsolataink szintjén tud kiegyensúlyozódni. A barátságokban és az egyenrangú párkapcsolatunkban tudunk gyógyulni, bármi is történt a gyermekkorban. Nem szükséges hazamenni és igazságot követelni, mert bármi is történik, már nem lehet az energiát így kiegyenlíteni. Időlegesen hátat kell fordítani a gyermekkornak és a felnőtt életünkre koncentrálni, ezzel tud kiegyenlítődni, így tud gyógyulni.

Azzal, hogy ezt tesszük, folyamatosan megtapasztalhatjuk azt, hogy teremtünk és újra teremtünk. Onnan tudjuk, hogy ez megvalósult, hogy megszűnnek a hiány állapotok az életünkben, és a zaklatottság helyett, a nyugalom érzése tölti be belső világunkat, és életünkben megjelennek a kiegyenlített, egyenrangú helyzetek, ahol nem szükséges már megalkudnunk.

Ezután megkezdődhet az Én témájának feszegetése, megvizsgálása annak, hogy ki az az Én, aki én vagyok. Ezen a szinten a szerepeinket vizsgáljuk meg, azt, hogy hogyan állunk benne egy-egy szerepünkben, milyen belső érzésekkel. Azt vizsgáljuk, hogy őszintén, saját érzéseink felvállalásával együtt tudjuk-e ellátni szerepeinket.

A magasabb szinten, ez már teljesen másról szól. Itt már teljesen levetjük szerepeinket, álarcainkat és azt nézzük meg, hogy kik vagyunk enélkül. Minden álarcot le kell vetnünk ahhoz, hogy megláthassuk legtisztább esszenciánkat. Itt már nem számít, hogy mit hozol a gyermekkorból, hogy milyen minőségek szerepelnek az asztrológiai képletedben, már csak az számít, hogy KI vagy TE valójában?

Erre a kérdésre a választ, az adott pillanatokban, az adott érzet alapján lehet leginkább megtapasztalni. Ahhoz, hogy a tiszta érzéseket érezzük, le kell vetnünk magunkról minden korábbit, jót és rosszat egyaránt, ott kell álljunk lecsupaszítva, tiszta érzéseink közepette. Egy képzeletbeli tükör ellőtt állva, addig bontogatjuk magunkat a „mázból” amit magunkra építettünk, amíg meg nem látjuk magunkat alatta.

Egy helyről, egy egységes térből érkezünk, és ezért vannak egyformaságaink, mégis teljesen különbözőek vagyunk, vannak olyan egyedi dolgok, amik csak ránk jellemzőek. A feladat mindenkinek ugyanaz, hogy éljen és tapasztaljon a Földön. Ha ezt a feladatot részfeladatokra bontjuk, akkor láthatjuk meg, hogy tulajdonképpen mindannyian különbözünk. Mindenkit egy speciális feladattal ruháztak fel. Ami csak rá igaz, csak rá jellemző és csak ő tudjam megcsinálni.

Korán ráébredünk arra, hogy tulajdonképpen mi a feladat, azonban az igazi feladat mégis az, hogy arra jöjjünk rá, hogy ezt a feladatot Én magam, hogy tudom megvalósítani. Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, szembe kell forduljunk önmagunkkal, le kell tennünk az álarcokat amiket az arcunk elé húztunk ezzel védve magunkat a külvilágtól és egyben saját magunktól is. Amikor idáig eljutunk, akkor megláthatjuk, hogy álarc nélkül kik is vagyunk?!

Amikor meglátjuk Önmagunk valódi fényét és először érezzük az ebben rejlő erőt, akkor képessé válunk arra, hogy nemet mondjunk olyan helyzetekre, emberekre, amikkel már nem tudunk, nem akarunk azonosulni. Itt válik először szét az illúzió és a valódi.

Valódi az, ami önmagamból indul ki és számomra meghatározó értéket képvisel. Minden olyan dolog, ami nem tartozik az értéklistához, az illúzió. Csak az lehet valódi, ami az értéklistához tartozik. Minden olyan helyzet, dolog, esemény, ember, szituáció stb. amivel már nem csak képes vagyok, hanem konkrétan akarok is azonosulni. Ahhoz, hogy meg tudjam határozni önmagam számára, hogy nekem mi a valódi, először ki kell alakítanom saját értékrendemet. Ehhez viszonyítva fogom látni azt ami valódi, lehet számomra. A valódi dolgokba azért megyünk bele, mert akarunk részt venni benne, akarjuk azt. Amiben azért vagyunk benne, mert muszáj, kell, az nem valódi, az illúzió.

Nézd meg, hogy életedben milyen arányban vannak valódi és illúzió alapú dolgok, szerepek! Törekedj arra, hogy egyre javuljon az átlag a valódi javára.

Viselkedésünk a belső hazugság érzelmi állapotban:

igyekszik figyelmen kívül hagyni az élet sötét oldalait, és kerüli a negatív tapasztalatokat
mindig mosolyog, valós érzelmeit nem mutatja ki
túlérzékeny
léthazugságban él – önmagát csapja be
konfliktuskerülő – mivel szereti maga körül a békességet és a harmóniát, így bármi áron elkerüli a konfliktus helyzeteket
szeretne mindenki kedvére tenni
engedékeny, kisebb hazugságoktól sem riad vissza, csaknem minden áldozatot meghoz, hogy megőrizze lelki békéjét, és elkerülje a konfrontációt
gondjait, belső feszültségét a vidámság álarca mögé rejti
mottója: „semmi probléma – csak mosolyogni!”
saját problémáit bagatellizálja, akkor sem vallja be, ha mások rákérdeznek
menekül kínzó gondolatai elől ezért folyton úton van, szórakozást, változatosságot, társaságot keres, lényeg, hogy mindig történjen valami
ideológiákat gyárt
mindig mozgásban van, hogy ne jusson ideje töprengésre
betegként sem panaszkodik
mivel nyugodtan, békében szeret élni, szemet huny partnere viselkedése felett

Ha túl hosszú ideig maradunk negatív belső állapotban, fizikai tünetek is megjelenhetnek:

körömrágás
fogcsikorgatás
hajtépegetés, tekerés
horkolás
különböző függőségek: alkohol, drog, gyógyszer, játékszenvedély

Amikor őszintén felvállaljuk magunkat,a következő minőségek lesznek ránk jellemzőek:

őszinteség, nyíltság, konfrontációs képesség
vidám, derűs alaptermészet
igazi harmónia, belső béke
őszintén optimista

A következő megerősítő mondatokat használhatod magadnak, mint egy mantrát a mindennapokban:

„Érzem a békességet:”
„Őszinte vagyok.”
„Megmutatom magam.”
„Vagyok, aki vagyok!”
„Vagyok, aki vagyok, önmagamat felvállalom!”

Javaslom, hogy:

Nézz magadba, és őszintén fedezd fel, hogy te mennyire szoktál őszinte lenni magadhoz?
Hányszor adod be a derekadat azért, hogy békesség legyen körülötted?
Meg tudod, meg mered-e élni őszintén az érzelmeidet?
Mennyire élsz a saját álomvilágodban?
Tedd fel magadnak a kérdést és fogj egy A4-es lapot és írd is le a következő kérdésre a válaszokat: „Ki vagyok Én?”

Ha spirituális szinten gondolunk arra, hogy tudunk kiegyensúlyozottá válni, akkor azt így lehet megfogalmazni:

Szükségünk van mint szimbólumra a tükrök termére, ahol szembenézhetünk saját magunk tükörképeivel, és megláthatjuk magunkról az igazságot.

A világ egyszerűen csak visszatükröz, legyen az igazság, szépség, vagy illúzió. Megláthatjuk befejezetlen ügyeinket, a nehézségek disszonanciáját, és az intenzív problémákat, melyek akadályoznak isteni természetünk teljes kifejezésre juttatásában. Legyünk tudatában minden bennünk rejlő illúziónak, vagy torzulásnak: észlelésünk tisztasága át fogja alakítani ezeket. Használjuk a világot tükörként felfedezésre és tanulásra. Szánjunk egy pillanatot arra, hogy meglássuk, milyenek vagyunk most, árnyékainkkal együtt, a mentális illúziótól megszabadulva.

Előfordul, hogy önkéntelenül reagálunk egy helyzetre, vagy emberre, ahelyett, hogy szabadon válaszolnánk. Ha intenzív reakcióink vannak, mint pl.: frusztráció, félelem, harag, ítélkezés, féltékenység, figyeljük meg, hogyan vetítjük ki problémáinkat másokra. A világ tükör számunkra, melyben pontosan láthatjuk magunkat. Minden erőteljes reakció egy emberre vagy helyzetre azt jelzi, hogy valamilyen problematikán dolgoznunk kell magunkban. Vizsgáljuk meg, és használjuk fel, amit a tükörben látunk, hogy átalakíthassuk nem jól működő hiedelemrendszerünket, negatív gondolatainkat és berögzült mintáinkat.

A tükrök termében nincs helyes és helytelen, nincs jó és rossz – csakis annak visszatükröződése van, ami van. Ahogy megtanuljuk látni önmagunkat, megtanuljuk érzelmi reakcióinkat jeleknek tekinteni, melyek megmutatják, hova irányítsuk éberségünket fejlődésünk érdekében.

Lényünk azon aspektusai, melyeket gyengeségnek, hibáknak, problémáknak tekintünk, valójában szövetségesek. Legnagyobb árnyékaink azok az intenzív problémák, amik másokban és önmagunkban legjobban zavarnak, valójában legnagyszerűbb tanáraink! Fejlődés utáni vágyunk fényes lámpával világítja meg azokat a területeket, melyeket szeretnénk elrejteni. Ha dolgozunk ezekkel az árnyékos területekkel, ha tiszteljük és áttranszformáljuk őket, akkor a tükrök illúziója ablakokká alakul. Ekkor átsétálhatunk a tükrökön keresztül a hatalmasabb valóságba.

Ha másokra, mint tükrökre tekintünk, rejtett igazságokat tudhatunk meg magunkról. Kérjünk őszinte visszajelzéseket olyan barátainktól, akikben megbízunk. Kockáztassuk meg, hogy megtudjuk az igazságot önmagunkról. Nyitottan figyeljük életünk eseményeit, tanuljuk meg, hogy tudjuk minél jobban felhasználni őket arra, hogy megértsük, kik is vagyunk valójában.

Az őszinte visszajelzés másoktól lényünk minden aspektusát érintheti, segíthet betölteni személyes vakfoltjainkat és észlelési lyukainkat. Az észlelési lyukak olyanok, mint a vak területek, ahol az adott helyzetet nem látjuk tisztán. Olyanok, mint a vezetésnél a vakfolt, és eltorzítják az információt, hogy régi valóság-szerkezeteket támogassanak. Az észlelési lyukak körül tagadás működik. Ha harcolunk saját pozíciónkért, és azt gondoljuk, hogy csak nekünk lehet igazunk, az erőteljesen utal arra, hogy vakfoltról lehet szó. Ugyanez a helyzet, amikor „nem értjük” vagy „nem halljuk”, amit a másik mond nekünk. Ha ilyen helyzetben találjuk magunkat, akkor lélegezzünk mélyen, és figyeljünk oda arra, amit mondanak. Kincsesláda az, s csak arra vár, hogy kinyissuk! Az észlelési lyukak tartalmának feldolgozása kvantum-növekedést eredményez. Amikor igazán látjuk a visszatükrözött ajándékot, akkor az árnyékos tükör a spirituális növekedés és örömteli önkifejezés világos ablakává válik.

Erősítsük meg magunkat:Tekintsd ajándéknak a helyzetek és az emberek által nyújtott tükröket. Vizsgáld meg, miként tartod fenn életedben az illúziót. Használd ítélőképességedet. Nézz szembe az árnyékkal. Nézz a tükörbe. Forgasd meg életedben az igazság kardját, hogy elengedhess és megbocsáthass.

Ha szeretnéd ezt a belső utazást megerősíteni, a következő mantrát tudom hozzá ajánlani:

Vagyok, aki vagyok, önmagamat felvállalom!

Egy helyről jövünk és valahol nagyon mélyen, egyformák vagyunk. Mégis teljesen különbözünk egymástól, más az értékrendünk, a hitvallásunk és a küldetésünk. Fontos, hogy felismerd magadban ezt az egyformaságot és felfedezd a különbözőséget is. Lásd meg, hogy az egyformaság miatt helyed van köztük, a különbözőségednek köszönhetően pedig mégsem kell, hogy beállj közéjük. Ismerd fel annak szükségszerűségét, hogy tanulni, fejlődni, bölccsé válni születtél a Földre, így ezeket a minőségeket nem kerülheted el!

Ha megteszed a szükséges lépéseket ezek megfejlődéséhez, megtapasztalásához, akkor megőrizheted belső békédet. Aki a saját útján jár, az őszintén ki meri fejezni önmagát, harmóniában él önmagával, környezetével és a természeti és spirituális törvényekkel. Fedezd fel magadban azt az óriási erőt, ami segít és támogat utadon, érezd, hogy soha nem vagy egyedül! Akard megmutatni másoknak azt, aki te vagy, belső világodat és légy nyitott arra, hogy te is megismerj másokat. Oszd meg magadat őszintén másokkal és lásd meg ahogy ennek köszönhetően a világ megnyílik előtted!

8. lecke – Hazugság, önfelvállalás

Csak bejelentkezett felhasználóink érhetik el ezt a tartalmat